Szabó Lászlóné

18 év egy oldalon (a töredékének is kevés)

Ahogy én visszaemlékszem, két nagyon fontos dolog volt az életemben: a családom és az óvodám. 34 évvel ezelőtt küzdelmes évek vártak rám a nagyvenyimi óvodában A gyerekek biztonsága érdekében kerítésépítés, üzemzavarok elhárítása, az óvoda bővítése 4 csoportra stb. Mindezek történetének legjobb ismerője a volt polgármester, átélői pedig az óvoda korabeli dolgozói voltak.
A közel 2 évtized alatt sokat változott az óvodavezetés színvonala. Az óvodapedagógusok és dajkák szakképesítése, továbbképzése, más intézményekkel való közös tapasztalatcsere és a folyamatos önművelés, szorgalom. Új módszerek elsajátítása mind-mind hozzájárult az igazi gyermekközpontú szemlélet kialakításához.
Büszkeséggel töltött el, hogy Dunaújvárosból az óvodavezetők közössége a mi óvodánkból is szerzett tapasztalatokat. Megtekintették udvarunkon az újszerű fából készült játékokat, melyeket az adonyi Faipari KTSz készített el, akkoriban még ritkaságnak számított a környéken. A szülők segítségével pancsolót építettünk, kánikula idején nagy élvezettel használták a kicsik.
Meglátogatta óvodánkat egy Dániából érkezett pedagógus csoport és Legó dupló építőkkel ajándékozták meg az óvodát. Évről évre egyre színesebb és színvonalasabb anyáknapi és –évzáróünnepélyekkel lepték meg óvónőink a kedves szülőket. (Összehasonlíthatatlanul szívhez szólóbbak voltak ezek a műsorok, mint pl. mostanában az unokáimtól látott produktumok.)
Élmény és hagyomány volt a farsangi mulatság és az év végi kirándulások. A szülők támogatásával eljutottunk a mindenkori nagycsoportosokkal Veszprémtől Budapesten át Szentendréig. Minden alkalommal egészségben, örömteli látványokkal tértünk haza.
Számomra minden fejlődés és eredmény nagy örömet és boldogságot okozott. Köztudottan szűkös költségvetés nyújtotta lehetőségek mellett elismerésre méltó munkát végezni csak lelkes-jól képzett kollegákkal lehetett.
Örök emlékeim közé került az a mérhetetlen sok virág, amit a gyerekektől és a hálás szülőktől kaptam, esetenként segítséggel vittem haza és túlzás nélkül mondhatom a nagyvenyimi rózsáknál nincs szebb!
Nekem a nagyvenyimi óvoda az én óvodámat jelentette.
Boldoggá tesz, hogy olyan vezetője van ma is, aki még szebbé, még élhetőbbé, a gyerekek számára minden igényt kielégítő intézménnyé alakította.
Elismerést és nagy megbecsülést kívánok az óvoda minden dolgozójának.

Szabó Lászlóné, Rózsa óvónéni – Óvodánk korábbi vezetője