Odorné Vágó Éva

Gondolatok egy óvodáról

Gyógypedagógusi pályámat éppen 40 éve, 1972-ben kezdtem Dunaújvárosban,  az  akkori Kisegítő Iskolában. 1992-től pályafutásom új szakasza kezdődött, attól kezdve csak a szakma logopédiai területével foglalkoztam. Dunaújváros számos iskolájában, óvodájában megfordultam, sok kollégával kerültem kapcsolatba, és megbecsülni is nehéz azoknak kisgyermeknek a számát, akinek logopédia fejlesztését végeztem a két évtized alatt. Munkám során a városhoz közeli településekkel is kapcsolatba kerültem, több helyen dolgoztam hosszabb, rövidebb ideig logopédusként az évek során.
Ebbe a körbe Nagyvenyim is bekerült egy rövid, de számomra nagyon meghatározó, maradandó élményt adó időszakra.
Két munkatársam előzőleg dolgozott a venyimi óvodában, tőlük már sok jót, szépet hallottam az ott folyó munkáról, az óvodapedagógusok szakmai felkészültségéről, elhivatottságáról. Egy-két kolléganővel személyesen is megismerkedtem az előző évek alatt, szakmai segítségért fordultak hozzánk néhányszor.
Első alkalommal, kellemes izgalommal, lelkesen indultam a nagyvenyimi óvodába. A kedves fogadtatás minden várakozásomat felülmúlta, olyan nagy szeretettel, segítőkészséggel fordultak felém, hogy pillanatok alatt otthon éreztem magam náluk. Az első benyomás később sem változott, végig nagyon jó légkörben, egymást segítve, a problémákat megbeszélve folyt a munka, mely a gyermekek legoptimálisabb fejlesztésére irányult.
Nagyon megfogott az a tény, hogy a kolléganők minden hozzájuk tartozó gyermek legapróbb rezdülésére is reagáltak, ismerték az otthoni gondokat, rendszeres kapcsolatban álltak a szülőkkel, és amiben tudtak, segítettek.
Velem is rendszeresen konzultáltak, tájékoztattak minden fontos történésről, ami nagyban segítette a munkámat. Őszintén, a gyermekkel és velem együtt örültek egy jól megoldott feladatnak, egy bepördült “r” hangnak, egy szépen kiszínezett képnek! A gyerekek a foglalkozásról visszatérve büszkén mutatták eredményeiket, jutalmukat az óvó néninek, aki mindig talált időt arra, hogy meghallgassa, megdicsérje őket! Ugyanis a fejlesztő munka során csak kis eredmények láthatók eleinte, és sok apró siker után következik be majd valami nagyobb, minőségi változás, ezért fontos a visszacsatolás, a megerősítés a legkisebb eredmény elérésekor is.
A vezetők, az óvodapedagógusok mellett kiemelem az intézmény többi dolgozójának tevékenységét is, mert példamutatóan, szívből, az óvoda, a gyermekek érdekeit szem előtt tartva végezték munkájukat.A dajkák, a “konyhatündérek”, az udvar lelkes, elhívatott szépítője, mind, mind a venyimi óvoda jó hírnevét öregbítették, s gondolom ez az óta is így van! A legutóbbi jubileumon volt szerencsém részt venni. Láttam azt a fantasztikus munkát, amit a csodálatos kiállítás szervezése, a műsor készítése során az intézmény kollektívája végzett. Maradandó élményt jelentett számomra! Kaptam akkor egy kedves fényképet, az óvoda régi és mai arca látható rajta, azóta is a polcomon őrzöm, és ránézve gyakran eszembe jutnak az ott töltött idők!
Nagyon találó az óvoda elnevezése: Nefelejcs!  Akinek volt szerencséje falai között bármilyen kevés időt is tölteni, nem fogja elfelejteni soha!

Odorné Vágó Éva – gyógypedagógus, logopédus