Antóni Jánosné

Visszaemlékezéseim

1970-ben a mezőfalvi óvoda vezetőjeként dolgoztam, amikor Hetényi Istvánné szakfelügyelő felkért arra, hogy vállaljam el a második beinduló csoport vezetését a nagyvenyimi óvodában. Lelkesedéssel láttam munkához, mivel más munkakörben – gyerekekkel – dolgozhattam.
Mannhalter Magdolna vezette az egycsoportos óvodát. A két csoportban ketten dolgoztunk reggeltől-estig – váltás nélkül. Felmenő rendszerben irányítottuk a gyermekek mindennapjait. Nagy odafigyeléssel és együttműködéssel készültünk a mindennapi foglalkozásokra, még esténként otthon is írtunk, terveztünk, hogy a két csoport élete minél zökkenőmentesebb legyen.
Jó óvodai légkörben segítségünkre volt Pannika, Juci néni, akik lesték a két óvónő minden gondolatát.TSZ elnökünk, a jó öreg Lénárt bácsi mindenben támogatta elképzeléseinket.
Tanácselnökünk Horváth János szinte mindennapos vendég volt az óvodában, a foglalkozásainkat is nagy érdeklődéssel figyelte.
A faluba egyre több család költözött, fejlődésnek indult az élet. A két csoport már kevésnek bizonyult. Elkezdődött az építkezés Rauf Pál lelkes vezetésével, aki mindent megtett annak érdekében, hogy minden óvodáskorú gyermek óvodába járhasson a faluban. A 3, majd 4 csoportra bővítés alkalmat adott a jó szakképzettségű óvónő és kisegítő személyek felvételére.Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy telket kaptam és pedagógus lakáskölcsönből építkezhettem. Életem legszebb évei voltak, hogy állandó lakosa lettem Nagyvenyimnek. A csoportok fejlesztése magával hozta, hogy a vezető óvónő független státuszban végezhette az óvoda vezetői teendőit – így még nagyobb hangsúly került a minőségi fejlesztésre.
1972-től az új nevelési program megvalósítása érdekében együttműködtem a minisztérium munkatársával, aki gyakorlati tapasztalatszerzés céljából kérte a segítségemet. A 4 éves munka eredményeképpen a megyei tanács elnökhelyettese dicséretben részesített.
Több ízben gyakorlatvezető voltam, munkaközösséget vezettem, foglalkozásaimat a járás óvónői látogatták.
Munkámat elismerések sora követte. 1983-ban pedagógusnapon kiváló munkáért kitüntetést vehettem át a Fejér Megyei Tanácsnál. Részt vettem a Pedagógiai Intézet által szervezett komplex tanfolyamon, melynek elvégzése után vezető pedagógusi minősítést kaptam. Az egyre magasabb szintű óvónői képzések az óvodai életben is megmutatkoztak. A szülőkkel való jó viszony kialakítása nagy léptekkel haladt.
Igyekeztünk a falu hétköznapjait ünneppé varázsolni. Az anyák napja, az évzáró szinte falunappá nőtt. Az új nevelési program megjelenése még bővítette a teendőket az óvodán belül – ennek elfogadása jó visszhangra talált a szülők körében is. E programot az Óvodai Nevelésben üdvözöltem.Tágabb lehetőség adódott arra, hogy a gyermekeket a szabadabb foglalkozás keretén belül készítsük fel az iskolai életre. Megszerveztük a vegyes csoportokat, így a nagyobb gyerekektől sokat tanultak a kisebbek. A nagyok gondoskodásával a kicsik is részesei lehettek egy családcentrikus óvodai életnek.A csoportokban kis kuckókat alakítottunk ki, mindegyikben az játszott, vagy „tanult” akinek éppen kedve volt az adott helyen tevékenykedni. Nagy változás volt ez az óvodai élet fejlődésében.
Nyugdíjazásom alkalmával Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerték el a munkámat.
Az újabb megtiszteltetés felejthetetlen élményt jelentett, amikor az aranydiplomámat a TV-sek és újságírók jelenlétében ebben az óvodában vehettem át. 1970 és 1992 között szüntelenül azon munkálkodtunk, hogy az óvoda a falu ékessége legyen. Ma is büszke vagyok arra, hogy a nagyvenyimi óvodában dolgozhattam és tölthettem el 22 szép évet.

2012 szeptemberében

Antóni Jánosné – Nyugdíjas nagyvenyimi óvónő